Az ünnepi beszédekben kölcsönösen elhangzott az együttműködés szükségessége, amiben meg is állapodtak.

A kellemes ebéd után a soproniak hazaindultak, és az úti beszámoló érdemesnek tartja megjegyezni, hogy az időközben leszakadt nagy eső ellenére a gépek hiba nélkül teljesítették a hazavezető utat. A nagy kirándulás izgalmát a társaság Pannóniában elköltött társas vacsorával vezette le.

Természetesen nemcsak rendezvények szervezése jelentette a klub tevékenységét. Még ugyancsak 1928 tavaszán a klub erőteljes lobbyzásba kezdett (bár ekkor még ez a fogalom nem volt ismert nálunk) annak érdekében, hogy a tervekben megfogalmazódott Bécs-Budapest autósztrádát (sic) ne Mosonmagyaróváron, hanem Sopronon keresztül vezessék. Ennek érdekében még Herrmann Miksa kereskedelmi minisztert is felkérték fővédnökül.

A kirándulás sikere egyébként meghozta a tagság kedvét, ezért májusban Burgenlandon keresztül Kőszegre, majd később Bécs-Újhelyre, illetve Rusztra látogatott, de célba vették Kaposvárt, ill. Semmeringet is.

Az egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltott akciója a klubnak a magyarbarát Rothermere lord fiának, Harmsworth lordnak a fogadása volt a trianoni határon, aki társaságával, 15 autóval és 20 motorkerékpárral érkezett.

Augusztus 12-én a szombathelyi klub viszonozta a soproniak látogatását, szeptember 23.-án pedig az osztrák Touring Klub járművei vonultak át a városon, pihenőt tartva a Pannónia előtt.

A soproniak számára hatalmas élményt jelentett a Várkerületen felsorakozott 150 jármű.

1929 év elején a klub új elnöke dr.Király Jenő, és a sportosztály vezetője Jeszenszky Ernő kezdeményezésére új, nagyra törő terveket fogalmazott meg a klub vezetősége.

Egy a semmeringi hegyiversenyhez hasonló rendezvény terveit kezdték alakítani, majd gőzerővel elindult a szervezés is. Kezdeményezésükkel a kibontakozó soproni idegenforgalom céljait kívánták segíteni.

Közben arra is maradt energiájuk, hogy a május 25.-i Hősök napja ünnepségére felvonulást szervezzenek, ill. köszöntsék a budapesti hősi emlékmű leleplezése alkalmából a KMAC által szervezett túraversenyen éjjel 1 és 4 óra között a városon keresztül robogó 18 autóst és 40 motorost, köztük ifj. Horthy Istvánt, Urbach Lászlót és Delmár Waltert.

Eközben teljes erővel folytak a brennbergi hegyiverseny előkészületei. Az újságok ismertették a legjobb lelátó-helyeket, a GYSEV filléres vonat indítását határozta el. A városi műszaki hivatal a verseny útvonalának javítgatásán fáradozott.

Sajnos a következő évben nem sikerült jól a hegyiverseny megrendezése. Szénássy Alán nem nevezett, eljött azonban Hartmann László neves versenyző, aki azonban nem tudta megdönteni az előző évi rekordot, mert Bánfalván a Rák-patak medrébe csúszott, hiába segítették ki gyorsan lelkes nézők.

A motorok között Willy Melichar érte el a legjobb eredményt, 5 perc 22 másodperccel.

Sajnos a versenyzést rendezési hibák is nehezítették, így pl. nem volt jó a telefonos összeköttetés a rajt és a cél között, ennek köszönhető Sátory Jenő soproni versenyző súlyos balesete.

1931-ben nincs nyom a klub krónikáiban az abban az évben megrendezett hegyiversenyről. Nyilván az akkor kibontakozó világválság rányomta bélyegét az autó-és motorsportra is, több utalást találunk a korabeli sajtóban, hogy a klub vezetősége azon fáradozik, hogy a tagság részére kedvezményes üzemanyag utalványokat biztosítson.

1931 őszén merül fel az ötlet, hogy a SAE egy takarékosabb és egyben látványosabb rendezvényt szervezzen a következő évben, így merül fel egy motorverseny gondolata a Lőver körúton, aminek elnevezéséül megszerzik a jogot a Grand Prix elnevezés használatára is. Ez már felébreszti az osztrákok érdeklődését is, remény van arra, hogy a teljes osztrák élmezőny a magyar menőkkel együtt részt vesz a versenyen.

Az érdeklődők Bécsből, Győrből és Szombathelyről filléres vonatokkal jöhetnek a verseny megtekintésére, egymás után érkeznek a nevezések is. A dunántúli autó és motorklubok szervezik a meghirdetett csillagtúrán való részvételt, amelyre a város külön díjat ajánlott fel. A verseny útvonala felett átjáró hidat építenek az alsólőveri vasúti kereszteződés vonalában, mindenki minden lehetséges intézkedést megtesz a verseny sikere érdekében.

A Nyugatmagyarország című lap a verseny lebonyolítását fényes sikernek értékeli. Beszámol arról, hogy a 30 versenyzőből 14 fejezte be a versenyt néhányan kisebb baleset, többen üzemzavar miatt estek ki a versenyből, amelyen a nagyobb géposztályokban 40, a kisebb géposztályokban 30 kört kellett teljesíteni a versenyzőknek.

A verseny abszolút győztese Siegfried Cmyral osztrák versenyző lett Puch gépén, 1 óra 42 perc, 55 másodperccel, 88 km/h-s átlagsebességgel.

A legjobb magyar versenyző Kozma Endre volt, 2 óra, 3 perc, 42 másodperces idejével. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Kozma műszaki hibával kínlódott.)

1933-ban újra motorzúgástól volt hangos a Lőver körút. A versenyre 16 osztrák és 16 magyar versenyző nevezett. A magyar élmezőny mindenképpen elégtételt akart venni az előző évi csúfos szereplésért.

Az eredmény végül is őket igazolta, a csapatversenyt a magyarok nyerték 137 ponttal, második Ausztria 64 ponttal.

A legjobb eredményt Kozma Endre érte el, 1 óra, 18 perc 23 másodperccel, új pályarekorddal.

Sajnos a gazdasági válság bénítólag hatott az autó-motor sportra is, így folytatása ezeknek a nevezetes eseményeknek nem lett.

A SAE még megpróbálkozott a repülés területén is, két magánépítésű vitorlázó repülőt a cserkészekkel együtt fel is avattak, ezek további története azonban már nem igazán a Soproni Automobil Egyesület történetéhez tartozik.